Romanika Kiadó - Képeslapfüzetek
Ansichtskartenhefte - Postcard collection

Tematikus válogatások a Kárpát-medence, vagyis Magyarország értékeibõl
Thematische Auswahl über die Schätze des Karpathenbeckens (Ungarn)
Thematical photo collection about the treasures of the Carpathian Basin (Hungary)

Csobaji Zsolt

Kalotaszegi középkori templomok

Mittelalterliche Kirchen von dem siebenbürgischen Kalotaszeg

Medieval Churches of the Transylvanian Kalotaszeg

Chiese medievale di Kalotaszeg

A címlapon / Auf dem Titelblatt / Front cover / Frontespizio: Kalotadámos

További festmények / Weitere Gemälde / Further paintings / Altri dipinti:
Bánffyhunyad, Kalotadámos, Kalotaszentkirály, Körösfő, Magyarbikal, Magyargyerőmonostor, Magyarvalkó (3 kép), Magyarvista, Nádasdaróc, Nagypetri (2 kép)

Csobaji Zsolt munkásságának rövid bemutatására alább közöljük Mezei Zsuzsa megnyitójának szövegét, amely elhangzott Budapesten, a Szántó Piroska - Vas István Emlékmúzeumban, 2010. február 19-én:

Csobaji Zsolt kiállításának megnyitójára

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Különleges kiállításra invitálta Önöket ma estére Csobaji Zsolt és a Szántó Piroska, Vas István Emlékmúzeum. Javarészt miniatűr festmények sorakoznak a falakon. A miniatűrök eredetileg pergamenre vagy elefántcsontra festett, ajándékozásra szánt kisméretű képmások voltak a 18. sz. végén, a 19. sz. elején. A fényképezés felfedezése, majd elterjedése után a miniatűrök festése fokozatosan kiszorult a divatból.

De van, akinek eszébe jutott ennek a műfajnak újszerű felelevenítése.

1996-ban egy kaposvári házaspár, Szabó Károly Attila és felesége egy bohókás farsangi ötletnek szánva megrendezték a Farsangi Miniatűrök c. kiállítást a kaposvári SZIN-FOLT Galériában. S hogy miért éppen a miniatűrök jutottak a házaspár eszébe? Azért, mert ők keretezéssel foglalkoztak és nagyon sok szép keretmaradék halmozódott fel a műhelyben. Ösztönösen jött a kérdés: mire lehetne ezeket felhasználni? És megtalálták rá a választ: miniatűr festményekre. Már az első alkalommal 64 festő adott be alkotásokat a kiállításra és ezzel elindult egy sorozat: azóta minden évben megrendezik a nemzetközivé szélesedett miniatűr kiállítást.

Mielőtt elmesélném, hogyan került kapcsolatba Csobaji Zsolt a miniatűr festményekkel, néhány mondat arról, hogyan kezdett el festeni. Mindig szeretett rajzolni, ez szakmaválasztását is befolyásolta, építésznek tanult, majd az építész szakma különböző területein dolgozott. De ez a műszaki terület nem elégítette ki rajzolási vágyát, így szabadidejében gyakran készített rajzokat, vázlatokat az őt ért élményekről, ezekből egyre több festmény is készült. Egyszer egy ilyen vázlatkészítés közben egy lejtős, kanyargós, hangulatos kis utcában Budafokon, odament hozzá valaki, hogy megnézze a készülő rajzot. Beszélgetésbe elegyedtek és kiderült, hogy az illető tagja a nagyhírű Vasutas Képzőművészeti Szabadiskolának. Nemsokára Csobaji Zsolt is az lett. Az iskolában hosszú éveken át 1975 és 2000 között heti rendszerességgel rajzolt, maradék szabadidejében pedig festett.

Közben tagja lett a Corvin Művészklubnak, az Országos Képző- és Iparművészeti Társaságnak és a Székely Bertalan Rajzstúdiónak. Ezeknek az egyesületeknek a közös kiállításain rendszeresen részt vesz festményeivel.

Sok sikeres egyéni kiállítás is van a háta mögött: pl- a Pécsi Református Gimnáziumban, Stuttgartban a Magyar Kulturális Egyesületnél,

az Unitárius Egyház Kiállítótermében és a Fasori Evangélikus Gimnáziumban Budapesten.

Legfontosabbnak a 2008-ban a Budai Várban az Örökségvédelmi Hivatalban rendezett kiállítását tartja, amely része volt a Magyar Festészet Napja országos rendezvénysorozatnak. Kiállítását a Duna Televízió is bemutatta.

Csobaji Zsolt kapcsolata a miniatűrökkel egy viharos kora nyári napon történt Kaposváron. Nagy öröm számomra, hogy ennek a kapcsolatnak a kialakulásához némi közöm volt. Úgy történt, hogy a „Kaposvár, a festők városa” c. rendezvényen én már néhány éve részt vettem és az ezen belül megrendezésre kerülő Nemzetközi Miniatűr kiállításon is, másodszor, 2006.-ban. Ebben az évben többszöri nógatásomra Zsolt is részt vett a „Festők városa” rendezvénysorozaton. Részvételünk más OKIT taggal együtt minden évben azt jelenti, hogy a belvárosban az utcán festünk szabadon választott témában és közben mögöttünk egy paraván szakaszon bemutathatjuk a magunkkal hozott munkáinkat is 3-4 napon keresztül. Azon a nyári napon a miniatűr kiállítás megnyitójára kellett mennem, addig Zsolt és a férjem vigyáztak a festményekre, majd amikor visszajöttem, mondtam Zsoltnak, hogy ezt a kiállítást feltétlenül meg kell néznie. Így cseréltünk, most én vigyáztam a képekre és ők mentek el a kiállításra. Nemsokára futva jöttek a rendezők és szóltak mindenkinek, hogy csomagoljunk, mert óriási vihar közeledik, a szomszéd faluban már nagy károkat okozott. Rögtön telefonáltam a férjemnek, siessenek vissza, mert az első széllökések már elérték Kaposvár belvárosát. Így futva visszajöttek és utolsó pillanatban sikerült magunkat is és a festményeinket is biztonságba helyezni. Közben csak annyit mondott Zsolt a miniatűrökről, hogy fantasztikus benyomást tettek rá. Ezt a kis történetet azért meséltem el, mert abba a miniatűr kiállításba épphogy bele tudott tekinteni, mégis olyan nagy hatással voltak rá a kis képek, hogy attól kezdve rendszeresen festi őket. Igazi „meglátni és megszeretni” történet alakult ki abból a rövid látogatásból. A következő évben már Csobaji Zsolt is indult a Nemzetközi Miniatűr Tárlaton. Ezen minden résztvevőnek 10 db képet kell leadnia, 4 db 10 × 10 cm –est, 3 db 5 × 10 cm-est és 3 db 5 × 5cm-est. Kalotaszegi képekkel szerepelt azon a 2007-es kiállításon és rögtön különdíjat kapott. A következő évben, 2008.-ban pedig elhozta a fődíjat.

A miniatűrökön is ugyanazt a technikát és stílust követi, amelyet a nagy festményein is látunk. Nemcsak Kaposváron, hanem több alkotótáborban is volt alkalmam megfigyelni egy-egy festménye alakulását. Pl. Söjtörön a megfelelő látvány érdekében kilométereket gyalogoltunk utána a szőlőhegyen teljes menetfelszereléssel, amikor megtalálta a megfelelő helyet, letáboroztunk, majd egy előkészített színes alapra pillanatok alatt erős kontúrral felvázolta az utat, a présházakat, fákat, szőlősorokat, és színes, apró ecsetvonásokkal kezdte kitölteni a kontúrokat.

Az egri alkotótáborban pedig, amikor a vár oldalában egy meredek lépcsősorról készítettünk vázlatokat az előttünk elterülő városról, megcsodálhattam rajztudását. Gyorsan, pontosan kiváló rajzokat készített. Amikor átnéztem az egész vázlatfüzetet, elámultam, hogy szinte azonnal kiállítható grafikák születtek. Meg is említettem, hogy kár ezeket a szép rajzokat rejtegetni. A következő kiállításokon be is mutatott néhányat a festmények mellett, amelyek nagy elismerést kaptak. Bíbó István művészettörténész egyenesen Koós Károly rajztudásához hasonlította és méltó követőjeként említette.

És elérkeztünk Kalotaszegre, amely Csobaji Zsolt legkedvesebb színhelyévé vált, és amely meghatározza festészetét az utóbbi években. 2002-től minden évben jelen van a kalotaszegi Nagypetriben rendezett alkotótáborban. Tavaly én is részt vettem ezen a nagyon hangulatos, egyedi atmoszférát sugárzó táborban. Zsoltot alig láttuk, egész nap biciklijén járta a környék falvait, mindig felfedezett újabb és újabb témát, szorgalmasan készítette vázlatait, amelyek alapján egy-egy pihenőnapon festmények kezdtek formálódni.

A kalotaszegiek mellett megmaradtak a hazai témájú alkotások is, amelyek kiegészülnek kárpát-medencei és időnként párizsi képekkel.

Az alkotótáborok során sok kolléga is hatott rá: ki a szorgalmával, ki a színkeverési technikájával.

A nagy példakép pedig Rippl-Rónai József, akinek egész életműve nagy hatással van festészetére, különösen az ún. „kukoricás” stílusát kedveli nagyon, amely Rippl-Rónai kaposvári, Róma-villa beli korszakát jellemzi. Rippl-Rónai a kontúrokkal bezárt felületeket, a Gauguin – féle síkszerű színkitöltést egyéni, pöttyözős metódussal végezte. Az ujjnyi széles ecset elhúzás nélküli lenyomata mozgalmas faktúrát képez. Csobaji Zsoltnál ezek a lenyomatok néhol elhúzottak, hosszúkásak, ezzel még izgalmasabb, vibráló látvány tárul a néző elé.

Ha megnézik a Szépművészeti Múzeumban a Degas-tól Picassóig c. kiállítást, hasonló felületeket láthatnak Cezanne-nál és Van Gogh-nál.

Csobaji Zsolt festményei az Országos Képző-és Iparművészeti Társaság évente megrendezett országos tárlatain 3-szor kaptak díjat.

Ez a második kiállítása, amelyen miniatűröket és kisméretű képeket mutat be. Az első szűkebb hazájában, Mátyásföldön volt. Ott az egyik látogató a következőket írta be az vendégkönyvbe: „A LOUVRE-ban 10 km-t kellett gyalogolnom, hogy jó képeket lássak, itt ez 10 méteren belül sikerült.”

Ezzel a gondolattal ajánlom figyelmükbe ezt a szép kiállítást, Csobaji Zsoltnak pedig azt kívánom, hogy nem letérve az általa kijelölt útról, további remek és maradandó alkotásokat hozzon létre.