I. "Miértek"

Kalandvágy és a szép szeretete

Bár ilyen tudatosan sokáig nem tudtam megfogalmazni, amióta csak az eszemet tudom, mindig rendkívül vonzott minden, ami szép. A középkori templomépítészet és egyházi képzőművészet mégis kissé kerülő úton került az érdeklődésem középpontjába. Ugyanis a kalandvágy sarkallt újabb és újabb utazásokra, elsősorban és a mai napig legjobban szeretett módon "természetesen" autóstoppal, manapság nagycsaládosként inkább autóval. A középkori művészet hihetetlen gazdagságára, változatosságára és belülről fakadó különleges szépségére először az itáliai utazások döbbentettek rá. Aztán már ment minden, mint a karikacsapás.

Valódi szépség

A középkori egyházi művészet iránti érdeklődésem tehát nem elsősorban a vallásosságomból ered, bár bizonyára ez is közrejátszhatott. Az igazi ugyanis a belülről jövő szépség, a nemes egyszerűség szépsége, a visszafogott, hatásvadász elemektől mentes, viszont szeretettől, ihlettől és vallásos áhitattól átitatott szépség, amely a romanika és a gótika építőmestereinek és freskófestőinek (valamint a nép művészeinek későbbi korokban is) még a vérében volt és a hitéből eredt, a művészet tényleg más, magasabb dimenzióba emelt, az esztétikum mindig valamilyen magasabbrendű igazság kifejezését segítette, sőt szolgálta.

Aztán jött az annyira dicsőített reneszánsz, amely visszalökdöste az embert a földre, a kiüresedés folyamatát a barokk álságos, hatásvadász elemekkel igyekezett elfedni, hogy aztán a jelenkor divatkövető "művésze" ezt a semmit, mint kifejezni kívánt lényeget cinikus módon szobortalapzatra emelje... Ez bizony elég határozott értékelés az elmúlt néhány évszázad művészetéről, akit zavar, térjen napirendre felette (tegyen úgy, mintha nem olvasta volna), akit elgondolkodtat, az - némi absztrakcióval - akár erkölcsi tanulságokat is levonhat belőle... Az azonban nem baj, ha meg tudjuk különböztetni a látszólagos értéket a valódi értéktől... (A XX. század komoly érdeme egyébként, hogy bár erősen a perifériára szorítva, de egyes művészeti alkotásokban ismét megjelent ez a belülről fakadó, hiteles szépség.)

Kárpát-medence

Az Európa-szerte tett rengeteg utazás mellett Gondos Béla barátommal Magyarország, vagyis a Kárpát-medence műemlékeit is módszeresen igyekszünk minél részletesebben és alaposabban megismerni. Megmosolyogtató számomra, hogy olykor a szakemberek között is akad olyan, aki szegényesnek képes nevezni ezt a hatalmas mennyiségű és kiemelkedő színvonalú emlékanyagot. A romanika idején épült parányi falusi templomaink hihetetlen változatossága, a rendkívül gazdag és sokrétű középkori freskókincsünk és a szó szerint páratlan értéket jelentő festett kazettás mennyezeteink mind arról mesélnek, hogy Magyarország, mint évszázadokon át meghatározó európai nagyhatalom nemcsak a középkori Európa életében, hanem a középkori művészetben is vezető és nem másodhegedűs szerepet játszott.

II. "Hogyanok"

A sok műemlék-túra és élmény elsősorban a magam gyönyörűségét szolgálta és szolgálja. A fokozatosan létrejövő jelentős fotóarchívum és a sok ismeret birtokában azonban fel kellett tenni a kérdést, hogy jogom van-e mindezt megtartani csak magamnak. A válasz egyértelműen: "nem". A következmény pedig (időrendi sorrendben): diavetítéses előadások, újságcikkek, képeslapok kiadása, fotókiállítások létrehozása, könyvek kiadása. Ezek során a Kárpát-medence, azaz Magyarország műemlékanyagának megismertetése az elsődleges cél - hiszen egészen megdöbbentő az általános tájékozatlanság, amit lépten-nyomon tapasztalok. E "hogyanokról" ad remélhetőleg átfogó képet ez a honlap.