Szélmalmaink Szöveg, fotók, rajz és modell: Kovács József Közreműködött: Kovács Józsefné és Horváth Zoltán György Budapesten, az Úr 2005. és a Szent Korona uralkodásának 1005. esztendejében.

Honfoglaló eleink az őshazából magukkal hozták a Kárpát-medencébe az akkori gabonafélék zúzásához, megdarálásához, lisztté őrléséhez való alkalmatos készséget, a két kőlapból összeállított kézi malomszerkezetet, amelyet többnyire az asszonynépség működtetett családonként, a korabeli ételkészítési szokásoknak megfelelően a különböző kásaféleségek és a lepénykenyér sütésének elkészítését szolgáló őrletek előállítása céljából. Feljegyzések szerint, a nyugati kalandozások alkalmával természetes volt, hogy a harcosok a kézi malmokat is magukkal vitték, és azt rendszeresen működtették is az élelmezésük biztosítása érdekében. Vidéken még napjainkban is találhatók kézi darálók, de ezer év alatt a kézi működtetésnél termelékenyebb, nagyobb kapacitású, a víz, az állatok vagy a szél energiáját felhasználó malomszerkezetek fejlődtek ki.
Hazánkban a XIX. században élte fénykorát a Németalföldről átvett szélmalom-építési módszer, mely mindössze egy évszázad alatt le is hanyatlott, mivel ezeket is kiszorította az újabb és korszerűbb, rentábilisabb technika, a gőzmalmok rohamos elterjedése. Az elsősorban az alföldi táj képét egykor annyira meghatározó szélmalmainkból a napjainkra megmaradtakat ebben a könyvben foglaltuk össze.
A kötet 88 építményről ad tájékoztatást mintegy 190, túlnyomó részben színes fényképfelvétellel. Földrajzi helyüket a térképeken bejelöltük. Bevezetésként építészeti vázlat mutatja a felülhajtós, két kőpáros malomváltozatot. Néhány ritkaságszámba menő archív felvételt is bemutatunk.  

A könyv adatai:
160 oldal
kb.190 színes és fekete-fehér fotó
B5-ös méret, keménytábla, fűzött
Magyarország átnézeti térképpel és az Alföld részletesebb térképével
magyar nyelvű
ISBN 963 219 116 1
bruttó bolti fogyasztói ár: 2990 Ft (közvetlenül a kiadónál kedvezmény)

A könyvben szereplő települések:
Azon települések, ahol ma is található szélmalom vagy szélmalommaradvány:
Balástya, Békéscsaba, Csurog, Debrecen, Fábiánsebestyén, Felgyő, Felsőszentiván, Gunaras, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Jánoshalma, Jászszentlászló, Karcag, Kecskemét, Kengyel, Kiskundorozsma, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kunfehértó, Kunhegyes, Kunszentmárton, Mártély, Melence, Mindszent, Mórahalom, Nagykőrös, Nagyvölgy, Orom, Óbecse, Ópusztaszer, Örménykút, Pálmonostora, Pátfalu, Sopron, Szabadka, Szarvas, Szatymaz, Szegvár, Szentendre, Szentes, Szentes-Magyartés, Székkutas, Tataháza, Tés, Tiszasas, Tiszasziget, Topolya, Túrkeve

Azon települések, ahol az egykori szélmalom már egyáltalán nem látható:
Balotaszállás, Battonya, Békéssámson, Csemő, Csene, Csépa, Csólyospálos, Dusnok, Gyomaendrőd, Hodony, Jászapáti, Kakucs, Kisvarsány, Lőkösháza, Makó, Mélykút, Nagytőke, Páhi, Szajol, Szelevény, Szőreg, Tóalmás

Ukrajnai analógiák: Nedobojivci, Dynovci

Vissza a főmenübe

Zurück ins Hauptmenü

Back to main menu